Brósz Irma

1931 júniusában részt vett a kolozsvári képzőművészeti főiskolás diákok év végi kiállításán; a kritika már akkor felfigyelt tehetségére

1931-ben a hatóságok bezárták a kézdivásárhelyi fiúgimnáziumot, és édesapját Kolozsvárra, a Farkas utcai Piarista Fiúfőgimnáziumba helyezték át; a családfőt feleség és gyermekei is követték

1931 és 1933 nyarán, a Nagybányai Festőiskolában, Krizsán János és Ziffer Sándor korrektúráira járt

1933. május 18-án, Kolozsváron, édesanyja öngyilkosságot követett el, emiatt lánya főiskolai képzését egy évre megszakította

1933 őszén a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola Temesvárra költözött, de Brósz Irma nem követte kollégáit a Bega parti városba

1934 májusában, két munkával, mégis részt vett a főiskola fennállásának 10 éves évfordulójának jubileumi kiállításán

1934-1936 között a Bukaresti Szépművészeti Akadémián végezte a IV. és V. fősikolai évet, ahol mesterei Constantin Artachino, Nicolae Dărăscu, Camil Ressu és Cecilia Cuțescu-Stork voltak

1937-ben, szintén Bukarestben rajztanári képesítést szerzett

1938 őszén, Nagyváradon helyezkedett el rajztanárként, a Nôtre Dame de Sion leánylíceumban

1939 decemberében, Kolozsváron, nemzedékének legjobbjaival együtt, részt vett a „Tizenötök”, a Barabás Miklós Céh fiataljainak első kiállításán; végérvényesen a művészeti kritika figyelmébe került, tehetségére jónevű szakírók is felfigyeltek

1940-től kezdve, 1966-os nyugalomba vonulásáig, különböző kolozsvári iskolák rajztanára volt

1940. január-március időszakban közös műtermet tartottak fent, amelyben Brósz Irma mellett, Andrásy Zoltán, Erdei Erzsébet, Ferenczy Júlia, Seyfried Erzsébet, illetve a fiatalok csoportjához nem tartozó Gy. Szabó Béla és Szervátiusz Jenő dolgozott

1941 januárjában, Kolozsváron, öt munkával vett részt a Barabás Miklós Céh fiataljainak második kiállításán; a kritika életerőt, derűlátást, életigenlést és erőteljes, harsogóan friss, „telivér színezést” lát a munkáiban

1942 májusában, Kolozsváron, Szamospart című képével, részt vett a VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon; a kritika jó rajztudását és pompás színkezelését emelte ki

1943 februárjában, négy munkáját állította ki a Barabás Miklós Céh marosvásárhelyi beutatkozó kiállításán; a kritika tehetségét, tudását, színkezelését és erős egyéniségét említette

1943 áprilisában két képpel vett részt a kolozsvári Műcsarnok megnyitó tárlatán; munkáira a budapesti kritika is felfigyelt

1943 novemberében négy munkát állított ki a Barabás Miklós Céhnek a kolozsvári Műcsarnokban rendezett kiállításán

1943 decemberében két munkával szerepelt a szintén a kolozsvári Műcsarnokban rendezett Erdélyi Képzőművészek karácsonyi Kiállításán

1944. március 12-25. között a Barabás Miklós Céh budapesti, a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításán öt munkáját mutatta be

1944 májusában három munkáját láthatta a közönség az Erdélyi Képzőművészek Pünkösdi Kiállításán, amelyre ugyancsak a kolozsvári Mácsarnokban került sor

1944. december 17-1945. január 10. időszakban három munkával vett részt a szovjet haderő által ellenőrzött Kolozsváron, a Kolozsvári Képzőművészek Kollektív Kiállításán

1945-ben részt vesz a Független Hivatásos Képzőművészek csoportja és a Képzőművészek Egyesülete megalakításának munkájában, és szembekerül a rendszernek behódoló Hivatásos Képzőművészek csoportjával; munkái ettől kezdve csak ritkán kerülnek be az új rendszer által engedélyezett csoportkiállításokra

1947. március 23–április 5. között hat munkáját mégis kiállíthatta a Művészek, Írók, Újságírók Vegyes Szakszervezete Képzőművészeti Szakcsoportjának Szobrászati és Festészeti Csoportkiállításán, a III. csoportban

1949. március 6–20. időszakban két munkával szerepelt a kolozsvári Első Élmunkás-Arckép Kiállításon

1950 és 1960 között csupán nyolc kolozsvári és három bukaresti csoportkiállításra fogadták be egy-két munkáját

1950-től tagja a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének

1958. augusztus 1-jén kirekesztették a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségéből, és átminősítették a Képzőművészeti Alap tagjává

1965. augusztus 30–szeptember 12. között, Kolozsváron, a Képzőművészeti Alap Főtéri Kisgalériájában, tíz munkával, megrendezte első egyéni tárlatát

1969 júniusában két munkával vett részt a kolozsvári rajztanárok tárlatán

1970 júniusában egyik munkáját felajánlotta az Árvízkárosultak Javára Rendezett Képzőművészeti Kiállításra

1970. szeptember 21–október 2. időszakban, Kolozsváron, a Képzőművészeti Alap Főtéri Kisgalériájában került sor második egyéni kiállítására, amelyen tizenhárom munkát mutatott be

1972 márciusában a kézdivásárhelyi Múzeumavató Képzőművészeti Kiállításon vett részt

1972. április 9–30. között, öt munkát állított ki Kovásznán, a Kőrösi Csoma Sándor Emlékkiállításon

1972. április 23–május 7. között a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház előcsarnokában rendezett egyéni tárlatot

1972. május 14–június 4. időszakban, negyven munkájával, egyéni tárlaton mutatkozott be Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban

1972. június 9–30. között az anyagot Kovásznán, a Városi Művelődési Házban is kiállította

1973. november 27–december 10. között rendezte meg harmadik kolozsvári egyéni kiállítását, a Képzőművészeti Alap Főtéri Kisgalériájában

1974. április 9–22. között, Kolozsváron, az Igazság Szerkesztőségének klubtermében rendezett egyéni tárlatot

1976. május 18-án, Kolozsváron, csalódottan és reménytelenül, önkezével vetett véget életének; a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra; munkáit végrendeletében igaz barátjára, Ferenczy Júliára bízta, aki a műveit több erdélyi múzeumnak adományozta

1979. december 2–16. között, Gy. Szabó Béla közbenjárására, a kolozsvári Művészeti Múzeum megrendezte emlékkiállítását

1980. január 20–február 24. között, harmincnégy munkájából megnyílt emlékkiállítása a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban